Egyedi motívum és méretre vágott fólia: hogyan készül

Az egyedi eszközfólia két külön feladat egymás után: elő kell állítani a készülékre illő kontúrt, és rá kell vinni a grafikát úgy, hogy az a használat éveit is kibírja. A kettő különböző technológia, és a legtöbb félresikerült egyedi fólia azért lesz rossz, mert az egyiket a másik rovására spórolták meg.

A vágósablon: ahol a pontosság eldől

Minden készüléktípushoz saját kontúr tartozik, amely a burkolat méretén túl tartalmazza a kamerakivágást, a szellőzőnyílásokat, a logót, a csuklópánt vonalát és a gombokat. Ezek a sablonok vektoros rajzként készülnek, és a jó sablon két ponton tér el a készülék mért méretétől:

• Aláméretezés. A fólia kontúrja minden élnél néhány tized milliméterrel beljebb fut, mint a burkolat széle. Enélkül a fólia a peremen túlnyúlik, ott először szöszöt gyűjt, majd elkezd felválni.
• Sarokrádiusz. Az éles sarok a fólia gyenge pontja: ott indul a felkunkorodás. A sablonok ezért a sarkokat lekerekítik, akkor is, ha a készüléké szögletesebb.

Ha nincs kész sablon az adott típushoz, a megbízható út nem a lemérés, hanem a lenyomatvétel: a burkolatra ragasztott papírmaszkra átrajzolt kivágások beszkennelve vektorizálhatók.

Kiss-cut és a hordozóréteg

A vágást plotter végzi, amely a fóliát a hordozópapírral együtt vezeti a kés alá. A vágásmélység beállítása külön szakma:

• Kiss-cut: a kés csak a vinyl rétegét vágja át, a hordozópapírt nem. Ez teszi lehetővé, hogy a kész fólia a hordozón maradjon, és a felhelyezésnél egy darabban legyen kezelhető. Az eszközfóliák így készülnek.
• Through-cut: a hordozót is átvágja, vagyis a fólia külön darabként esik ki. Matricáknál használatos, eszközfóliánál általában nem, mert a felhelyezést jóval nehezebbé teszi.

Túl mély vágásnál a hordozó elszakad, és a fólia használhatatlanná válik; túl sekélynél a kontúr nem válik el tisztán, és a lehúzáskor az anyag megnyúlik.

Nyomtatás: ami nélkül kifakul

Az egyedi grafikát nyomtatható vinylre viszik fel, jellemzően eco-szolvens, latex vagy UV-technológiával. Mindháromnak vannak erősségei, de közös bennük, hogy a nyomat önmagában sérülékeny: a festékréteg a felületen ül, és a dörzsölés, a kézzsír, valamint az UV-sugárzás egyaránt bántja.

Ezért a nyomtatott fólia mindig kap egy átlátszó laminátumot – egy második vinylréteget a nyomat fölé. Ez adja a karcállóságot és az UV-szűrést, és ez határozza meg a felület megjelenését is: matt, fényes vagy strukturált (például szénszálas mintázatú) laminátummal ugyanaz a nyomat háromféle tárgyat eredményez. A laminálatlan nyomtatott fólia néhány hónap alatt láthatóan fakul, és az érintett felületeken – telefonhátlap, laptop csuklótámasz – kikopik.

Amit a grafikának tudnia kell

• Kifutó. A képnek a vágáskontúron túl is folytatódnia kell néhány milliméterrel, különben a vágás elkerülhetetlen tizedmilliméteres szórása fehér csíkot hagy a szélen.
• Felbontás. A nyomtatás a tényleges méretben történik, így a grafikának ebben a méretben kell 300 dpi körüli felbontást adnia. A webről mentett kép a legtöbbször nem elég.
• Színmód. A képernyőn látott RGB-szín és a nyomtatható CMYK-tartomány nem fedi egymást; a telített neonárnyalatok és az élénk türkiz jellemzően tompábban jönnek ki. Ahol a színpontosság számít, próbanyomat nélkül nem érdemes nagy sorozatot indítani.
• A kivágások környéke. A logó vagy a kamera köré kerülő kritikus grafikai elem – szöveg, arc – szinte biztosan sérülni fog a kontúrtól. A fontos tartalmat érdemes a felület középső, összefüggő részére tervezni.